Elmélkedések

Amanda Todd - a megaláztatás áldozata

“Egy kanadai tinédzsert iskolatársai terrorizálták, miután a lányról kitett valaki egy meztelen képet a Facebookra. A 15 éves Amanda Todd október 10-én, egy hónappal azután lett öngyilkos, hogy egy Youtube videón elmesélte megaláztatásait, amik miatt többször iskolát váltott, drogokhoz és alkoholhoz nyúlt, majd elkezdte vagdosni magát.” 

Amanda Todd

Az anya véleménye

Kíváncsi lennék Amanda családi körülményeire és környezetére, szüleire, tanáraira, vannak-e testvérei, nagyszülei. Volt-e legalább egyetlen ember, akivel meg tudta osztani érzéseit, gondolatait a vele történtek kapcsán. Volt-e egy biztos pont az életében, ahol megnyugodhatott és biztonságban érezte magát? Tudta-e, hogy egyszer ez az epizód is csak egy emlék lesz a múltjából és nem is feltétlen negatív emlék, ha visszanéz?

Gyanítom, nem sok… hiszen a halált, a helyzetből való kíméletlen kilépést választotta.

Tanította-e valaki Amandának, hogy azok az emberek, akik mások bántásával könnyebbülnek meg, nem érzik jól magukat a bőrükben, maguk is betegek? Kell-e hát túl komolyan venni őket? Tanította-e bárki is a piszkálódóknak, milyen a másik bőrébe belebújni és végigfutott-e a gondolat a fejükben, hogy ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe és ott mit várnának el a többi embertől?

Tudott –e róla Amanda, hogy lehet segítséget kérni, külön szakma foglalkozik már az emberi lélekkel, reakcióival, és segít változtatni, ha elakadunk? Másoktól balgaság változást várni, de saját válaszainkat adott helyzetre igenis meg tudjuk okosan változtatni és ebben segíteni tudnak pszichológusok, kineziológusok, krízisközpontok szakemberei.

Ha jobban belegondolok, már a mesék is arra tanítanak, hogy a nagy nehézségek leküzdése után mindenki elnyeri méltó jutalmát és boldogan él, amíg meg nem hal. Egyik mese sem szól arról, hogy az egész élet küzdelmes, hol fent, hol lent ülünk az érzelmi hullámvasutunkon, és soha nincs egyetlen pont, ahonnan csak jó történik velünk. Nincs olyan, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”.

Minden változik, mi is, mások is, a világ ránk reagál, de nem értünk és miattunk van – meg lehet tanulni együttműködni, jól érezni magunkat a bőrünkben és mindig van lehetőség segítségkérésre, változtatásra. Az egyetlen értelme ennek az esetnek az lenne, ha érzéseket és gondolatokat indítana el az emberekben, a családokban és iskolákban beszélgetnének róla és talán pár potenciális áldozat megmenekülne.

A lány véleménye

Az ő hibája, megérdemli a halált – hallottam sokaktól ebben a témában, ami azért szomorú, mert akár veled is megtörténhetett volna, hiszen nincs olyan ember, aki ne követne el marhaságokat az életben. Igen, a csaj nagyon elrontotta azzal a húzással, hogy megmutatta magát annak a fiúnak, ennek ellenére kétlem, hogy ilyen kis apróság miatt (jó, tudom, hogy nem az) tényleg ennyire meg lehet utálni valakit: tuti volt még valami a háttérben.

Én is iskolába járok, és sajnos nap mint nap szembesülök a gyermeki lélek sötét oldalával – csúfolódásban, cikizésben, és egyéb igen kedves gesztusokban fejezzük ki, hogy mennyire nagyon szeretjük  egymást. Azonban tényleg nem hinném, hogy csakis a kép miatt került ilyen helyzetbe a lány; a részletekről ugyebár nincs sok tudomásunk, ezért felesleges találgatni, de rengeteg olyan szitu adódhatott a suliban, ahol lehet, hogy szintén nem éppen helyesen viselkedett ő se.

Szerintem sosem a menekülés a legjobb megoldás, és bár valóban, sokszor százszorta könnyebbnek tűnik elfutni a problémák elől, azzal senkinek sem lesz jobb. Ha te is ilyen helyzetbe kerültél, feltétlen szólj valakinek – végtére is mindig van segítség!

Az apa véleménye

A hideg és érzelemmentes azt mondja bennem: had hulljon a férgese. Ahogy sokszor elképzelem, hogy tűzoltó vagyok, és azt mondom az embernek, aki a hídról le akar ugrani, hogy: ugorj, ha már kicsődítetted a fél világot, vagy gyere le most azonnal s ne húzzuk itt az időt.

Megnézve a videót nyilván változott a kép, a gondolat bennem. Sajnálom-e a lányt? Igen. Szájba rúgtam volna-e a gyereket, aki az agyára ment? Persze. És hogy mit mondtam volna a lánynak szülői szerepben? Minden csoda 3 napig tart. És inkább magára koncentráljon, ne a kibertérben zajló ingerekre.  Egy sírfelirat ugrik be, mi megmaradt bennem: „A döntés egy pillanat, a következmény Örök.”

És hogy a következő életében újra meg kell oldania hasonló helyzetet? Tuti. Mert a legkönnyebb utat választotta. Ergo a lecke – feladat nincs megoldva. Új kör, új esélyek. Sok sikert kívánok neki.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!