FEDEZÉKBEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!

A lány véleménye

Úgy veszem észre, a világvége közeledte felettébb összehozza az embereket, mindenki próbálja a legkedvesebb formáját mutatni, hogy még véletlenül se Lucifer szerény hajlékába jusson. Persze ez csak akkor van így, ha hiszel a Pokolban. Meg ha egyáltalán azt beveszed, hogy holnap valami kikúrt nagy csoda folytán mind megdöglünk.

Ma például osztálykarácsony végén – búcsúzkodás közben – az a gyerek is boldog karácsonyt kívánt és megpuszilt engem, aki valamilyen hihetetlen (és ismeretlen) oknál fogva rühelli mélyen tisztelt személyemet. Bár ez lehet, hogy az ünnep szelleme miatt történt. Mármint hogy normálisan viselkedett. Mindenesetre meglepő élmény volt, közvetlen egy héttel az után, hogy a szemembe köpte, hogy egy f@szszopó köcsög vagyok. Szóval pöpec.

Most már teljes mértékben készen állok rá, hogy feldobjam a talpam, hiszen Pitbull puszikát lehelt orcáimra. Ami igen nagy megtiszteltetés (nem). Arrive derci, holnap találkozunk a köztemetőben. Bár… ha mind kipurcanunk, lehet, hogy nem lesz, aki eltemessen… Oké, helyesbítek: arrive derci, meghatározatlan idő múlva találkozunk a köztemetőben. Vagy az árokban. Ahogy tetszik.

Az apa véleménye

Sokat agyaltam már rajta, illetve tudom, hogy lesz, sőt volt is már. Nem is egyszer. Amikor anyám közölte, hogy nem kapom meg a számítógépet, mert a házvásárlásra kell a pénz, világvége volt. Ölni, pusztítani tudtam volna. Aztán amikor a hőn áhított szerelmem mást választott siheder koromban. Na, akkor volt aztán csak világvége. Húúú, de fájt. Persze másnap felkelt a nap. 🙂

Világvége van-e az elalvó embernek, aki nem kel fel többet? Világvége van-e a kisgyereknek, amikor nem találja az anyját? Azt gondolom, IGEN. Minden nap, minden percben van valakinek világvége.

Persze a párom – a témafeldobó asszonyság – nem ezekre gondolt. Nézzük, dec. 21-22-én MI lesz? Szerintem egy nagy semmi. Miért? Mert az asztrológus anno azt mondta, hogy 85-ig élek, ergo lehet, hogy világvége lesz, de számomra csak később. Azért ma (2012.12.20.) vettem egy fűrészt, hogy a pincében lévő faanyagot fel tudjam vágni. Ha világvége lesz, akkor jól jön, mert áram nélkül is tudom használni.

Világvége, illetve „mi lesz, ha majd lesz valami” tervekre egy példa a környezetemből: kislány egyedül él vidéki házban. Építtetett egy kemencét – kályhát, hogy ha nem lesz áram, tudjon fűteni. Ez oké. Barátom megkérdezte a kislányt: de hány kiló liszted van itthon? Válasz: 2 kg. Arról nem beszélek, hogy az fel sem merül a fejében, hogy víz sem lesz akkor… Nem ragozom. Részlegesen felkészülni egy hosszabb eseményre meg nem sokat ér szerintem. Melegben éhen halni valóban jobb lehet.

Világvége, ha lenne: közbiztonság megszűnne azonnal, mint olyan. Ebben biztos vagyok. Az emberi pánik, illetve „ingyen van a boltban a cucc” (TV, kaja, miegymás) azonnal egy rablássorozatot indítana el. Láttunk már ilyeneket a világban: los angelesi zavargások 92-ben, Öbölháború, vagy a 2003-as amerikai „nagy” áramszünet. Nem világvége események, csak zavargások, aminek első lépése a pusztítás és rablás. Jugoszláv háború… Pár nap s minden üres. Aztán jönnének a szomszédok kirablásai… Aki most éhezik, s napi gondjai vannak, nem gondolom, hogy otthon ülve várná a halált – én tuti nem. Aztán pedig csapatok járnák az adott területeket, s rabolnának a másik csapattól, más területekről… Tiszta Mad Max korszak lenne. Kíváncsi lennék, a magyar katonaság mit kezdene egy ilyen országos helyzettel. Na meg az elektromos művek tudja-e, készül-e arra, hogy ha napkitörés van, s jön felénk az anyag, akkor érdemes lekapcsolni a rendszert? S esetleg le is kapcsolnák-e?

Na de ne kerüljön erre sor. Pár napig van kajánk, meleget tudunk csinálni, a Duna pedig pár nap alatt letisztul iváshoz is. Plusz gyorsan utána is nézek egy két forrásnak a környéken. Biciklikerék felfújva, lánc beolajozva. A balta meg a fűrész sok helyzetet meg tud oldani. Amire én max. számítok a közeljövőben, az mindössze egy nagyobb napkitörés, amitől nem lesz áram jó pár napig. Ebben hiszek, erre számítok, de világvégére semmiképp. Max, ha kitesz a párom. Pár napig világvége lesz, az tuti, de aztán újra felkel a nap…

Az anya véleménye

Sokan várják a holnap állítólag bekövetkező világvégét körülöttem, esetleg tartanak tőle, vagy viccelődnek róla.

Elméláztam azon, miért nem érint meg ez az egész történet… ami először eszembe jut, hogy sorsunkat nem kerülhetjük el, ergo ha tényleg holnap vége lesz a világnak, akkor tök mindegy, úgyse tehetek ellene semmit. Ha tehetnék is, szeretnék-e valóban egyetlen vagy a maroknyi túlélő közé tartozni? Lehet, nagyobb cumi lenne nekem, a korántsem gyakorlatias fej-embernek feltalálnia magát például áram, víz, benzin nélkül, mint „átutazni” a másik oldalra. Aztán jön a már többször elvégzett számvetés, tennék-e bármit másképpen, mint eddig? Szerencsére nemleges a válaszom… már szabin vagyok, itthon, szeretteim körében ülök éppen, akik szintén tudják, hogy milyen fontosak nekem – ezért ennél jobb időt és helyet választani sem tudnék egy világvégére. Jó eséllyel hosszú agóniára sem kell számítani, ha mázlink van álmunkban vagy pár pillantás alatt következik be.

De ha már világvége… igazán vége lehetne 1-2 „lufi”-, álomvilágnak, amiben egészen sokan élnek… Amivel napi szinten szembesülök, mint egy multi-cég pénzügyese: az állandó növekedés és az „elég” nem létező fogalma. Na, ennek a téveszmének a temetésén még a sírásók közé is beállnék és a koporsót is vinném a vállamon. Ki hallott már ekkora baromságot, hogy valami állandóan növekedjen? Kétpólusú világban élünk, belégzés-kilégzés, már a tüdőnk is váltakozva nő és csökken, hogy életben tartásunkat szolgálja. Hiszem, hogy egyszer fent, egyszer lent, és kimondta, hogy a profit, a nyereség állandóan növekedhet? Miért kell úgy csinálni, mintha?

Elhiszem, hogy motiválni kell a dolgozókat és állandóan faragni a költségeket lefele, de miért nem lehet felvállalni, hogy most éppen lefelé tartunk, nem látjuk, hol a gödör mélye, húzzuk össze magunkat és próbáljuk túlélni ezt a gyengélkedő időszakot? Miért kell mindig hazudni, rózsaszínűre festeni a nem túl színes valóságot és addig szajkóznia a vezetésnek, míg végül ők maguk is el nem hiszik? Miért nem tudjuk azt mondani, hogy elég? Elég a profit, belátjuk, hogy válság van, beérjük ennyivel, lesz majd jobb is. És otthon: elég ruha van a szekrényemben, elég pénz a zsebemben, elég kaja a hűtőben – nem fényűző, nem eszetlen mennyiség, de bőven elég…